Beöltözés és fogadalomtétel

fenntartónknál a Premontrei Női Kanonokrendnél

Nagy öröm volt a premontrei rend közösségében december 7-én, délután 4 órakor, amikor
Juhász Éva a „beöltözéssel megkezdte a noviciátust, Siket Martina Mária Immaculata
O.Praem. nővér letette 3-szor is egy évre a rendi szabályoknak megfelelően egy évre egyszerű
fogadalmát. Az esemény a premontrei rend számára éppoly nagy öröm volt, mint egy család
számára a gyermekáldás. Miként a gyermekáldás Isten ajándéka, éppúgy Isten ajándéka a
szerzetesi hivatás is minden egyes személy számára.
A „Beöltözés”-sel megkezdődik a noviciátus ideje: a jelölt először képletesen leteszi a világi
hívságokat, ékszereket, a babér-koszorút, - majd megkapja a fehér premontrei habitust, a
skapulárét, a fehér cingulumot, a fehér fátylat, - mely az Istennek való lefoglaltságunk jele -, a
Szent Norbert érmet, és új szerzetesi nevet kap annak jeléül, hogy magára ölti az új embert
Jézus Krisztusban. A ruhadaraboknak, a beöltözési szertartásban sajátos szimbolikája
van. Nővéreink mesélték, hogy ők beöltözéskor menyasszonyi ruhát vettek fel, s azt váltotta
fel a. Évi is megkapta a szent ruhát, a habitust.- és a keresztneve, mellé új rendi nevet, Mária
Ricovera nevét kapta. Boldog Ricovera volt az első premontrei nővér, akit a szegények, a
rászorulók segítőjeként tisztelünk. A noviciátus a "kiüresedés, kivonulás időszaka, amikor
Isten kiviszi a novíciát, a nővért a pusztába". Zárt időszak, amikor a külvilággal való
kapcsolat csökken, hogy a novícia figyelmét Istenről semmi ne tudja elvonni. A noviciátus 2
éves időszak s , ha a novícia kitart elhatározásában, akkor teheti le egyszerű fogadalmát.
A „Szerzetesi fogadalom” a premontrei rendi szabályzatunk szerint: a szerzetes nővér
háromszor egy- egy évre tesz fogadalmat, majd ezt egy 3 évre szóló egyszerű fogadalom
követi, s ez után következik az ünnepélyes örök fogadalom.
December 7-én Mária Immaculata nővér harmadszor is egy újabb évre fogadalommal
kötelezte el magát a premontrei nővérek közösségében.
Az evangéliumi tanácsok, a szegénység, tisztaság, engedelmesség, melyekre Immaculata
nővérünk ismételten fogadalmat tett, úgy érthetők a legjobban, ha azokat úgy nézzük, mint
Krisztusnak, a bölcs barátnak tanácsait, azaz olyan „javaslatokat” az ember számára, amelyek
Krisztus szeretetéből és bölcsességéből származnak Krisztus életében gyökereznek. Az
evangéliumi tanácsok vállalása ugyanakkor önmegtagadás, áldozat is. A szerzetes a
szegénységre tett fogadalmában a külső javairól, a tisztaságra tett fogadalmában a
gyermekáldásról, az engedelemsségi fogadalommal a szabad rendelkezéséről és szellemi
döntéseiről mond le.
A szerzetességről most leírtak félelmetesek is lehetnek, de nem kell félnünk, mert a Jóisten
hív minket, s ha egyszer igent mondunk rá, Ő mindvégig hűséges marad hozzánk.
A szerzetes tehát olyasvalaki, aki Isten személyes hívására válaszolva arra vállalkozik,
hogy Isten jele legyen az egyházban és a világban.

dr. Juhász Katalin Ágnes O.Praem